Bűnös, akinek más a véleménye
Magyar Nemzet - Jánosi Dalma (Róma)
Interjú Domenico Airoma olasz ügyésszel
– Mit büntetne egészen pontosan a homo- és transzfóbiát büntető törvényjavaslat?
– Fontos leszögezni, hogy a nemi alapú diszkriminációt és erőszakos cselekedeteket a jelenleg érvényben lévő törvények már szigorúan büntetik. Az érvényben lévő jogszabályhoz képest az új javaslatban a szexuális identitás diszkriminálására való felbujtás az új elem. Ezen a ponton merülnek fel az aggályok. Nem egy konkrét cselekedetet, egy elkövetett bűntettet szankcionál, hanem az erre való ösztönzést, biztatást. A problémák ott kezdődnek, hogy az LMBTQ-szervezetek között sincs konszenzus arról, mit jelent pontosan a homofóbia, és a nemek sincsenek pontosan definiálva. Ezt aggasztónak tartom ügyészként, hiszen egy büntető jogszabály a pontos meghatározáson alapszik. Ebben az esetben nincs egyértelműen definiálva, milyen magatartást szankcionál. Jogosan merül fel a gyanú, hogy nem az elkövetett bűntett, hanem egyfajta világszemlélet és életmód válik bűncselekménnyé.
– Milyen jogi következményei lehetnek annak, ha valaki nem osztja ezt a világnézetet?
– Számos példával találkozhatunk azokban az országokban, ahol ilyen törvény már létezik. Például Spanyolországban, ahol egy érseket azért tartóztattak le, mert figyelmeztette a hívőket arra az alapvető biológiai tényre, hogy a szaporodásnak szexuális vonatkozásai vannak, egy nő és egy férfi nélkül lehetetlen. Vagy egy angliai iskolában egy anyát a gyermekei előtt tartóztattak le, mert nem volt hajlandó „egyes, kettes szülő”-ként aláírni a bizonyítványt. Büntethetők lehetnek azok az anyák és apák, akik nem javasolják gyermekeiknek bizonyos csoportokban vagy szervezetekben való részvételt, mivel úgy vélik, nem felel meg a világnézetüknek, valamint nem járul hozzá gyermekeik egészséges, kiegyensúlyozott fejlődéséhez. Ha gyermekeik egy közösségben megosztják szüleik intő szavát, akkor máris feljelenthetők lesznek gyűlöletkeltés miatt, mivel diszkriminatív gondolatot ültettek gyermekeik fejébe. Hat év szabadságvesztés fenyegeti azon szervezetek vezetőit, akik azt merik állítani, hogy a házasság egy nő és egy férfi kötelékén alapszik.
– Hogyan befolyásolhatja a törvény a szülők nevelési szabadságát? Mennyiben szólhat bele az iskola a diákok érzelmi és szexuális nevelésébe?
– Fontos leszögezni, hogy a törvény nem a tettlegességet bünteti, hanem egyfajta gondolkodásmód kifejezésre juttatását. A közterek után behatol a privát szférába, a gondolatokat fürkészi, tehát a gondolkodás szabadságát korlátozza. Komoly akadályokat gördít a nevelési szabadság útjába is. Mindazokat a tananyagon kívüli kurzusokat, amelyeket mindeddig a szülők visszautasíthattak, amennyiben ideológiai okok miatt veszélyesnek tartottak, a közeljövőben kötelezővé tehetik. Morálisan is felelősségre vonhatják a szülőket, amiért negatívan viszonyulnak bizonyos ideológiákhoz vagy csoportokhoz.
– Kit tekintenek majd homofóbnak?
– A homofób egy erkölcsileg megbélyegzett személlyé válik, aki társadalmilag elfogadhatatlan, morálisan pedig megkérdőjelezhető. Mindazok a tanárok, nevelők, szülők, akik nem azonosulnak a fősodratú kultúra tanaival, kétségbe vonják vagy tagadják, esetleg másfajta elképzelésük van az emberről, a családról, a világról, azok homofóbbá, azaz bűnözővé válnak. A pluralizmuson nyugvó társadalom megmaradása forog kockán, hiszen mindenkit egyengondolkodásra kényszerít. A törvénytervezet valódi célja ebben rejlik, bűnözőnek nyilvánít minden olyan személyt, aki más véleményen van. A pluralizmus helyett egyedüli elfogadott világszemléletet kínál fel a fiatal generációknak. Mindaz, akinek a világról, az emberről, a családról való véleménye eltér ettől, bűnözővé válhat. Ez a valódi veszély.
– Évek óta országszerte tüntetnek a törvénytervezet ellen. Sikeres lehet az ellenállás?
– Egy problémáktól terhes, igen drámai történelmi pillanatban a társadalmi konfliktusok további kiélezéséhez vezet a szóban fogó vita, amire semmi szükség. Az összefogásnak, a párbeszédnek és a kölcsönös megértésnek lenne itt az ideje. Fontos, hogy amíg még lehetőség van, addig emeljék fel szavukat és fejezzék ki nemtetszésüket a józan ésszel bíró polgárok, hiszen maga a szabadság forog kockán, amelyet kötelességünk megvédeni. Nem tudom, hogy győztesen kerülünk-e ki ebből a hosszú és kimerítő harcból, összefogásunk azonban tanulságul szolgálhat gyermekeinknek és a jövő generációinak, hogy az utolsó pillanatig megtettük, amit megkövetelt emberi méltóságunk.
– Sokéves kitartó küzdelem után mit tanácsol a magyaroknak, akik bár nagyon tisztán látják a veszélyt, de a harc rájuk is vár?
– A morális zuhanás akkor kezdődik, amikor az ember azt gondolja, hogy teljes mértékben, határok nélkül megvalósíthatja magát, hogy vágyainak nincsenek korlátai, a jogalkotásnak pedig mindent biztosítania kell. Azzal a hazugsággal hitegeti önmagát, hogy nem kellenek szabályok, sem biológiai, sem egyéb határok. Aki ezt tagadni próbálja, arra úgy tekintenek, mint a társadalom veszélyes egyedére, homofóbnak titulálják. Úgy gondolom, hogy a magyar kormány helyesen tette, hogy az alaptörvényben pontosan megfogalmazta az anya és az apa fogalmát, a házasságról és az életről vallott világnézetét. Ez nagyon fontos, értékes, becsülendő és időtálló dolog. De nem elegendő. Legalább olyan fontos a kulturális háttér kiépítése, a fiatalok meggyőzése, a szívek megszerzése. Megértetni velük, hogy mindaz, amit értéknek vallunk, az szép, méltóságteljes, az önmegvalósítás helyes dolog, de korlátai vannak.