Hahne - katolikus.info - A keresztény hit és a politika

Mindannyian teljesítettük a német „közlekedési jelzőlámpa” (piros-sárga-zöld) kormány küldetését. Pontosan egy évvel ezelőtt a koalíciós megállapodásban a médiapolitika címszó alatt a következő vasszigorú követelést fogalmazták meg: kiállunk a sokszínűség és a változatosság mellett. MI - kedves kormány - vagyunk ez a sokszínűség, és garantáljuk a sokszínűséget! Mi vagyunk, úgymond, a véleménynyilvánítás szabadságának színes szivárványa. Milyen unalmas lenne keresztények nélkül, alternatív média nélkül.

Kedves laudátor! Kedves Harald Seubert professzor úr! Egy imával kell kezdenem: Uram, bocsáss meg neki a sok dicshimnuszért és a túlzásokba menő túlzásokért. És Uram, bocsáss meg nekem is, amiért hittem és élveztem mindezt.....

Apropó: az akkori díszdiploma-osztón az ismert mainzi amerikanista és dalszerző, Prof. Manfred Siebald énekelte el a dalát: "Isten nélkül a sötétségbe megyünk, Vele azonban a fénybe....". Micsoda zárójelben a mai nap! Ekkor az alapító rektor, Külling professzor azt mondta: "Hahne úr, ön lesz a következő. Ez még a múlt évezredben volt. Most végre eljött az idő. Én azonban nem adnék kitüntetést egy élő teológusnak vagy publicistának. Ki tudja, hogyan alakul ez egy olyan időszakban, amikor ez a két szakma mérföldekre van a hivatásától: igazat beszélni, és nem udvarolni az uralkodóknak és a korszellemnek. Nincs szükségünk bírósági prédikátorokra és bírósági sajtóra. Szükségünk van az igazság tanúira!

Nem kell használnom az új címet. Minden az én nevemen van, érett az újszövetségi egyháztörténeti szemináriumokra: A kulcsjelenet 2000 évvel ezelőtt Péter, ez az egyházi őslakó a jézusi tanítványok között az volt, amikor a kakas háromszor kukorékolt... Ezen a jeruzsálemi történelmi alapon áll a 6. század óta a gallicantui Szent Péter-templom, németül: Peter-Hahnenschrei-Kirche. Amikor valaki azt mondja nekem: mindig így kiabálsz, azt válaszolom: tisztelnem kell a patrónusom nevét.

Péter ott tagadta meg Jézust. Nem akarom ezt. Ez számomra 9 éves korom óta világos. Örülök, hogy a szüleim nem hívtak Kevin vagy Lars Torbennek. Bár akkoriban még nem tudták, hogy a keresztnevem és a vezetéknevem kombinációja mit jelent történelmileg és teológiailag. Igen, a véletlen Isten álneve. Ezért az életem mottója a Róma 1:16, ahol Pál azt írja: Nem szégyellem Jézus Krisztus evangéliumát - mert ez az evangélium, ez a jó hír nem más, mint Isten ereje. Akiknek nincs, azok szegények.

Ezért: hogyan jutunk ki a jelenlegi válságból? Mi a helyzet? Az ideológiának egy vírus ellen kellene harcolnia. Őrület! Egy intellektuálisan gyenge középszerűség uralkodik rajtunk államban és egyházban. Ami egyébként most már a középszerűség sértése. Egy gazdasági miniszter komolyan ajánlja, hogy a csődöt úgy kerüljük el, hogy néhány hónapig nem termelünk vagy fogyasztunk. Persze, a királynő nem halt meg. Néhány hétre leállt a légzése. A rendszerváltás utáni időszak legnagyobb szorultságában a CDU a női kvótáról vitázik, és vezetője, Angela Merz nem tud egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy hány nem létezik.

Így például a tolerancia ma már az elfogadás fedőszava. Nem: tolerálj minket, és tűrd el az életmódunkat vagy a világnézetünket, hanem: kérlek, fogadd el. Vettem! Csak Dosztojevszkij jut eszembe: "A tolerancia olyan szintet fog elérni, hogy az intelligens embereknek megtiltják a gondolkodást, hogy ne bántsák meg az idiótákat."

És ahol a földön idióták irányítanak, ott a mennyországhoz való folyamodás túlságosan is logikus, és nem szorul további magyarázatra: vigyük vissza Istent a politikába. Igen, ki más. Ez nem Peter Hahne találmánya, a szerzői jog Alekszandr Szolzsenyiciné. Ez volt a központi gondolata az irodalmi Nobel-díj átvételi beszédének - szinte olyan, mintha a bázeli STH díszdoktorrá avatta volna...... Akkoriban azért kellett felolvasni, mert, mint köztudott, a Gulágon volt - ahogyan ma sokunkat száműztek egy szellemi Gulágra, mert a tudományos diskurzust, a szólás és ellenszólás cseréjét, a vélemény- és sajtószabadságot egyszerűen eltörölték az elmúlt években. Egy nagy újság most jelentette be: Hahne jobbra tolta a diskurzust. Nem, kedveseim: én semmit nem változtattam, 50 éve a téziseim feketén-fehéren olvashatók, nulla elmozdulás. Átálltál! Csak évekkel ezelőtt ez még magától értetődően tartozott a vélemények széles spektrumához. Ma a tegnapi normális a mai nácivá mutálódik fénysebességgel.

Az ártalmatlan tüntetőket a CDU belügyminisztere az állam ellenségeinek nevezi, a Strauss-párt jelenlegi elnöke, a CSU pedig a RAF sarokba állítja őket. Azok a kritikus lelkészek, akik ellenzik ezt az örökös kormányzati fakenews-összeesküvés-elméletet, elveszítik funkciójukat, az újságírókat pedig gyakorlatilag kitiltják a szakmájukból. Azok a kritikusok, akik nem mennek bele ebbe a nyomorult, szinte minden pártra kiterjedő ideológia eskütételébe, akiknek elegük van ebből az intellektuális Wandlitzból, az uralkodók modern gulágjain ülnek. Ez egészen a megélhetés elpusztításáig, a kommunikációs technológia vagy a bankszámlák leállításáig terjed.

És ami a legrosszabb: a jámborok, a konzervatívok, a burzsoák hallgatnak. Csendben vannak! A kivétel ma itt gyűlt össze. És remélem, hogy az emberek az elkövetkező hónapokban nagyon komolyan veszik majd az orvosok tanácsát. A válságot csak úgy vészelhetjük át egészségesen és fitten, ha sokat sétálunk. Ez segít! Különösen hétfőnként. Stabilizálja az immunrendszert, a mentális szemét ellen is.

Jézus mindig kint volt a friss levegőn, csak szabadtéri összejöveteleket tartott, hogy úgy mondjam. Az örök igazság hirdetésének ára magas volt. De kérdezz meg ma valakit egy milliós kvízben a Golgotáról, ahogy Günter Jauch mondta egyszer nekem. A válasz: ez egy fogkrém. Malu Dreyer miniszterelnökkel közös programunkban a Hegyi beszédről beszélgettünk. Másnap jött a következő e-mail: "Kedves Hahne úr, az önök műsorában szó volt a Hegyi beszédről. Meg tudná mondani a szerzőt és a kiadót?"

Hát nem nagyszerű az oktatás szempontjából, hogy péntekenként tüntetésre megyünk, és évekre bezárjuk a gyerekeket, és távol tartjuk őket a tanítástól és a tanulástól, a társadalmi kapcsolatoktól és a normális pubertástól. Németország különösen bűnös abban, hogy egy elveszett nemzedéket termelt ki. A költők és gondolkodók országa a bírák és hóhérok országává vált.

Hozzátok vissza Istent a politikába! Ez a WELT 1970. december 11-i címlapján szerepelt - amikor Axel Springer még élt. Ez alatt Szolzsenyicin nem keresztes hadjáratokat, nem inkvizíciót, nem ideológiai igazságtételeket értett - más szóval mindazt, amit ma a Korona Tanúi vagy a klímamisszionáriusok gyakorolnak. Ez alatt nem mást ért, mint azt, aki a zsidó-keresztény Nyugat alapjait hozta el nekünk - könyvében, a Bibliában, kultúránk alapdokumentumában. A Tízparancsolat és a hegyi beszéd Istene. Mindaz, ami fénysebességgel pusztul a tudatlan keresztények többségének hallgatása alatt!

Aki ma eltörli Winnetou-t, az holnap eltörli a Bibliát. Még mindig emlékezni fogsz a szavaimra. Mert ha a Karl May-kritikusok indokait vesszük mércének, sokkal rosszabb dolgok is vannak benne. A Biblia az egyetlen, amivel szórakoznak; a Koránhoz senki sem mer hozzányúlni. És ma az emberek mindent elhisznek, csak nem szabad, hogy benne legyen a Bibliában. Inkább olvasnának róla egy vegán szakácskönyvben, egy fitnesz kézikönyvben vagy egy sváb energiatakarékossági alapkönyvben. És a keresztények hallgatnak erről! Mint a szivárvány megszállása. Nincs ellenállás. És ma már senki sem társítja a szivárványt Isten áldásával. Csak kérdezzen az utcán. Ez már csak jámbor, különleges dolog. Egyébként Noé csak két nemzedéket vitt magával a bárkára. Ez önmagában a Biblia szigorú tiltása mellett szól.

Apropó oktatási, kulturális és mindenekelőtt vallási vészhelyzet: a CDU pontosan három hete a hannoveri szövetségi pártkongresszuson hivatalosan is tweetelt: "Mint mindig, most is gazdasági áhítattal kezdünk... Kérdések? A szellemi vízszintes süllyed a hülyeség áradatára, ez a mi problémánk. Az én tanácsom: Tartsd szentnek a Bibliát. A Biblia nélkül csak helyhez kötötten fogod megérteni. Minden jogász tudja például, hogy az irgalmas szamaritánus példázata az oka annak, hogy a segítségnyújtás elmulasztása a nyugati világban bűncselekménynek számít.

Mihail Gorbacsov egyszer azt mondta nekem egy Springer-rendezvényen, amikor Szolzsenyicin erről a témáról beszélgettünk: "A kommunizmus nem ismer kegyelmet!". Felejthetetlen! Aki például az AfD-szavazókat kitiltja az egyházi hivatalokból vagy az úgynevezett egyházi kongresszusokról, de ott antiszemita, palesztinbarát jelszavakat terjeszt - vagy aki pusztán digitalizálja az egyházi istentiszteleteket, aki az idős embereket elszigeteltségbe, magányba kergeti, és hagyja őket vigasztalanul meghalni, az kegyetlen zsarnok. És nem szabad többé Krisztus nevén neveznie magát - különösen nem pártoknak. Vegyék el végre a C-t a CDU/CSU-tól! A német CDU jelenleg arról vitatkozik, hogy konzervatív akar-e lenni, ami Helmut Kohl alatt még természetes volt. Nem, mondják, mi nem vagyunk konzervatívok, mi keresztények vagyunk. Micsoda csalárd címke! A legutóbbi választáson először fordult elő, hogy a programban egy szót sem ejtettek korunk legfontosabb keresztény kérdéséről: a meg nem született gyermekek millióinak méhen belüli megöléséről. Egy szótagot se!

A Bibliám tartalmazza a kereszténység 2000 éve tartó hívó elvét, nevezetesen Jézus szavát: "Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltek! Mindenki! A 2020-as keresztények ezt úgy alakították át, hogy: .... csak azokat, akiket beoltottak és felerősítettek. Szégyen! Jézus befogadó és senkit sem zár ki, mondja imádságosan a queer szivárvány kérdésére. Ah! És hol vannak a szokatlan gondolkodók, az oltatlanok és azok, akik a szegregált szemétgyűjtést nem tekintik evangelizációnak? Azt tanácsolom néhány divatos püspöknek és korszellem evangélikusnak, hogy vessék alá magukat bibliaterápiának, Luther-kúrának.

Hiszen a misszió hőseit is ünnepeljük az STH egyháztörténeti szemináriumain. Emberek, akik elmentek a leprásokhoz és a pestisesekhez, a páriákhoz, a kitaszítottakhoz, a megbélyegzettekhez, a gyanúsítottakhoz, a feljelentettekhez - őket ünnepeljük -- én a lipcsei apácára és orvosra, Dr. Ruth Pfau-ra is gondolok, aki még a programomban szerepelt. 2017-ben ő lett az első nő és nem katona Pakisztánban, akit állami temetésben részesítettek. Miért? Mert 60 hosszú éven át nem hagyta el a fertőző leprások oldalát. Mi pedig pánikszerűen elzárkózunk, félve az erősebb influenzától, ahogy a WHO hivatalosan nevezi.

A mai keresztények közül senki sem halmozott fel annyi tudást, mint Hartmut Steeb, aki hétről hétre ismerteti elemzéseit a tudományos és politikai tájról. Nem kellene legalább minden keresztény szervezetnek meghívnia téged, kedves Hartmut, előadásokra éjjel-nappal? Nem, ezek a körök az államnak és a médiának való végzetes engedelmességükben, meghitt esküjükkel maguknak akarnak maradni.

Évekkel ezelőtt a katolikus egyház és az evangélikus mozgalom kéz a kézben őrizték a keresztény elveket a politikai színpadon. Ma a katolicizmus fénysebességgel zuhan az öngyilkosságba. Az Evangéliumi Szövetségnek pedig ugyanezen okokból kifolyólag már nincs politikai befolyása, nincs.

Holnapután, a német egység napján láthatjuk, hogy az egész kereszténység hanyatlik. A központi eseményre ezúttal Erfurtban kerül sor. A székesegyházban a ZDF által közvetített, úgynevezett ökumenikus istentisztelet. Ezen a rendezvényen először szólalnak fel és imádkoznak zsidók, muzulmánok, felekezeten kívüliek és ateisták. Hol van a keresztények felháborodása a visszaélések és a csalárd címkézés miatt? Miért nem hívják ezt vallásközi dolognak? Miért nem Erfurt Allerlei? Mi köze van még mindennek Istenhez, Jézus Krisztus Atyjához? Az elme most elveszett a tömjénben? Miért nem iszunk egy ideológiák közötti reggeli korsót?

Hazánkban már nincs nyílt, előítéletektől mentes tudományos diskurzus. Csak a félműveltek ideológiája. A diákok azt akarják, hogy figyelmeztessék őket, amikor patriarchális, erőszakot dicsőítő, queer-ellenes részek jelennek meg a történelmi előadásokban. Szóval fogd be a füled. Kérlek, csinálj egy pszichológiai szemináriumot itt az egyetemeden a következő félévben, nagyon izgalmas (egyébként egy egész tantervet tudnék írni neked, és mindennek köze van a témánkhoz!): Mivel magyarázható, hogy ugyanazok az emberek, akik megtiltják a gyerekeknek az inidi jelmezeket vagy a vízipisztolyokat, kifejezetten ki vannak éhezve a nehézfegyverekre? Az EKD egy új vilmosi fegyveráldás küszöbén áll. Hogy egy queer-pacifista puhány világban (üdvözlet a sváboknak!) a harcias harcos, az izmos, állig felfegyverzett hős hirtelen eszményképpé emelkedik? Egészen a divatig. Igen, csak a fejünk van evésre?!

Ehelyett ma pánikfélelemmel múljuk felül az istentelen világot. A ZDF "Egy szív a gyermekekért" című gáláján a tanzániai Rafaela nővér mellett ültem. Amikor meghallotta a Corona nyüszítését a színpadról, elborzadva mondta: - Hahne úr, mi lett Németországgal! Mindannyian félnek a haláltól. Senki sem avatkozik közbe?" Egy török taxisofőr vitt haza az Adlershof stúdióból: "Tudom, hogy keresztény vagy. Meg tudjátok mondani, miért féltek most mindannyian annyira a haláltól?"

Ez a dilemma lényege, ez a válság! A remény üzenetét a félelem vallásává változtattuk, és soha nem fogunk megszabadulni ettől a címkétől. A legszélesebb egyetértést kapom a Tichy, a Kontrafunk, a Reitschuster fogyasztóitól, a Riverboathoz hasonló talk show-kban és előadások százaiban. De még a mélyen polgári földhözragadt hallgatók is azt írják: "Hahne úr, minden szép és jó. De hagyj minket békén ezzel a hittel." Ez a valós helyzet.

Az itteni fiatal diákjainknak fogalmuk sincs arról, hogy a szél minden irányból az arcukba fúj. Ezért van szükségünk az olyan egyetemi intézményekre, mint az STH, jobban, mint valaha. Nekünk minden fillért meg kell érnie. Van egy egyszerű recept az adományok koncentrálására: (Mellesleg: én nem adományozok senkinek, aki gender gagában ír nekem adományozónak vagy ilyesmi, én minden előfizetést lemondok a star allotriával. Azóta a számlám tele van, a postaládám pedig üres!) A kiáltás megbízható lelkipásztorok és nem cselekvésképtelen politikusok után nagyobb, mint valaha. Ellenkező esetben a világ helyettesítő istent fog keresni: az egészség helyettesítő istenné fog mutálódni. Az orvosok a papok helyébe lépnek, a klinikák a templomok és katedrálisok helyébe lépnek, a gyónás a talk show-kban hangzik el, és az oltási kártya az új keresztelési bizonyítvány. A halálnak nincs helye ebben az új vallásban. Ehelyett inkább a gyermekeink lelkét gyilkoljuk meg.

Ezért: Hozzuk vissza Istent a politikába! De vissza a gyülekezetekbe és a közösségekbe is! Törődünk a nemekhez illő nyelvezettel és ezzel az egész valóságtól távoli allotriával, de elfelejtettük az alapvető üzenetet. Igen, időközben elfelejtettük Istent. A betlehemi csillag helyett az abszurdisztán csillagai! Ez a lényeg.

Vagy ezen a héten a német labdarúgó-válogatott, amely előszeretettel borítja be az egész stadiont szivárványszínekkel, különösen Magyarország ellen, akitől aztán szánalmasan kikap a pályán. De ha már itt tartunk, most Katarban, ezek a tejfeles arcú puhányok még ahhoz sem mernek büszkén és becsületesen viselni a szivárványt. Nem, ők a saját maguk által készített Mickey egér karszalaggal másznak ki a pályára. Szánalmas gyávák! Ami egyébként az egész társadalmunkat jelképezi: ingyenesség ott, ahol nem kerül semmibe - de jaj neked, ha túl magas az ár.

A politika is meghunyászkodik. Először Putyin előtt hajbókolnak, most pedig az Izrael-pusztítók, az olaj- és gázsejkek előtt. Először jön az energia, aztán az erkölcs. Ez az, ami megkülönbözteti őket azoktól az emberektől, akik komolyan keresztények akarnak lenni. Azok, akik életük mérlegére teszik Istent, számítanak az ellenállásra, és nem esnek szét, amikor az valóban bekövetkezik. Éppen ellenkezőleg: ahol Jézus áld, ott az ördög a legvadabb módon kárhoztat. Isten nélkül egy Szolzsenyicin nem élte volna túl, nem lett volna békés forradalom az NDK-ban, vagy sokaknak nem lett volna erejük kitartani ezekben a pusztító hónapokban.

Az ifjúsági körben úgy szoktunk búcsúzni, hogy: hagyd magad átölelni! A Hitvalló Egyház jelmondata szerint: Teneo, quia teneor - szilárdan állok, mert megtartanak. Barátaim, nézzük ezt személyesen: az a kis rosszindulat az interneten vagy a volt jámboroktól vagy a kollégáktól nem ver le a lábamról. A legtöbb kárörömöt a Neue Osnabrücker Zeitung címlapja alatt kapom, amely a címlapot a rólam készült portré fölé helyezi: Az irigység a siker áfája. A szerző, Axel Rothkehl, itt ül.

Mivel elvesztettük Istent, pótlékokat, placebókat, helyettesítő vallásokat hozunk létre. Amikor a püspökök szentté avatnak egy svéd csavargót, és a berlini érsek az Atya, a Fiú és a Szentlélek hármasába helyezi, akkor nincs szükség több szóra. Milliók fogják elveszíteni a megélhetésüket a következő néhány hétben emiatt az ostobaság miatt. A Klíma és a Korona a vallás minden összetevőjével rendelkezik: ikonok (Szent Gréta, Szent Károly), igazságtétel, inkvizíció, szertartások.

Azoknak, akik megszabadultak Istentől, szükségük van egy helyettesítőre. Ernst Jünger egyszer okosan megjegyezte: az üres oltárokat démonok lakják. Amikor Isten ki van kapcsolva, amikor a villanykapcsoló le van kapcsolva, nincs sötét vákuum. Ez fizikailag és teológiailag lehetetlen. Aki péntekenként is járt már iskolába, az tudja: valaminek át kell vennie az üresség helyét, a nihilizmus elviselhetetlen. Itt vannak tehát az ellenségképek, a pótvallások, a háború új szentjei, a klíma- és koronavallások.

Ha Immanuel Kantnak igaza van abban, hogy a megvilágosodás az embernek az önmaga okozta éretlenségből való kilépése, akkor most éppen honfitársai vannak önmaga okozta rabságban. Egyszerűen csak követik a hamis prófétákat. És ezt tudatosan és önként teszik. A hozzáállás címkéje alatt értékesített. A német diplomáciai szolgálatban az új feminista külpolitika érvényesül, amelyet a miniszter hivatalosan (!) a következőképpen magyaráz: a hozzáállás fontosabb, mint a teljesítmény és a képesség. Azt javaslom a klinikáknak, hogy műtét közben mondják meg ezeknek az ideológusoknak: sajnos jelenleg nincs kéznél feminista főorvosunk, a takarítónőnk ma átveszi a feladatot - de hozzáállással!

A pusztításhoz nem kellenek képességek. Mindössze radikalizmusra, lelkiismeretlenségre és arra az érzésre van szükséged, hogy erre vagy hivatott. Ekkor válik minden - vallási túlzással - fordulóponttá, a pusztulás modern álcázó szavává. Ami ma a testtartás alá tartozik, azt az ortopédia tartáshibának tekinti, mert hiányzik a gerinc.

Egyébként a nagy erlangeni teológus, Walter Künneth ezt így nevezte: Sacramentum diabolicum. Igen, ördögi és romboló, amit ma kínálnak nekünk, még jámbor tekintettel is. Olyan kereszténységet tapasztalunk, amelyet a jólét elhanyagolt. A szabadegyháziak 35 százaléka például nagynak tartja az éves nemváltás lehetőségét - derül ki a legpontosabb német nyelvű felmérést készítő INSA intézet adataiból, amelynek teljes tulajdonosi családja, a Binkert ma itt van. Egyébként én sem bánnám ezt az éves nemváltást - egy feltétellel: ha a jövőben én is meghatározhatom a saját számlaegyenlegemet.

Tehát: Theo Lehmann, Rolf Scheffbuch és Benedek pápa egyöntetűen igazat adnak: az Antikrisztus a sekrestyéből jön, és nem a gonosz világból. Az ítéletnek tehát Isten házában kell kezdődnie - írja nem kisebb személy, mint Péter. A neomarxista frankfurti iskola vezető értelmiségiek és az egyik legnevesebb egzisztencialista filozófus nem hagy kétséget témánk felől: igen, hozzuk vissza Istent életünk középpontjába, az államban és a politikában is.

Max Horkheimer élete végén azt mondta: a politika vallás nélkül abszurd. Hallgassátok és csodálkozzatok. Jürgen Habermas mondta az akkori Ratzinger bíborossal folytatott emlékezetes vitájában, és ez úgy hangzik, mint az ateizmus kapitulációja: a keresztényeknek a cél nélkül megélt közösségükkel olyan erőforrásaik vannak, amelyekkel senki más nem rendelkezik. Már csak ezért is bűn az egyházi zárlat!

És végül Martin Heidegger, gyakorlatilag végrendeletében, és csak halála után engedték megjelentetni, és 1976. május 31-én a Der Spiegel címlapjára került. Elfelejthetetlen! Újra nyomtatva az eredeti kézirat formájában: Csak egy Isten menthet meg minket! Ki másra van szükségünk tanúként! Milyen intellektuálisan sekélyes és istentelen viszont egy olyan egyház, amely hivatalosan is csődöt jelent a Welt am Sonntag aktuális címlapjával: Hozzá kell szoknunk, hogy már senki sem kérdez rólunk... Milyen szánalmas!

Akkor miért Isten? Mert vele együtt megkapjuk (a szó kettős értelmében: megkapjuk) mindazokat a tulajdonságokat, amelyek bibliai értelemben hozzá kapcsolódnak: Igazság, szabadság, béke, bizonyosság, parancsolatok, közösség (Habermas!), a Jó Pásztor, az élet kenyere és vize. Mindezt elveszik tőlünk, amikor elbúcsúzunk tőle. Jelenünk a legbeszédesebb bizonyítéka ennek a tézisnek. Annak ellenére, hogy Isten az alkotmányban szerepel, ma már teljesen elszakadtunk a valóságtól.

Minden érték átértékelődését és felborulását tapasztaljuk. Elvesztettük a mértéket és a középpontot. Isten nélkül minden értéktelen - mert értelmetlen..... Eközben az "Isten előtti felelősségben" helyett, az Alaptörvény mindent eldöntő preambuluma, az elv: az uralkodó divat és a közvélemény-kutatás előtti felelősségben. (Bocsánat, kedves Hermann!) Svájcban még azt is írják: "A Mindenható Isten nevében". Tényleg tudják: ezt csak idén június 15-én erősítette meg ismét abszolút többséggel a Nemzeti Tanács. Ezért Svájcban áldott helyzetben van, már ami a valutát illeti. Németországot az a kárhozat sújtja, amelyet Szent Pál a rómaiakhoz írt: el van adva. Én csak annyit mondok: késő római dekadencia!

Ismét Jézusról, a Megváltóról kell beszélnünk. És nem egy hétköznapi Istenről, akit az intellektuálisan gyengék számára Allah, Buddha vagy ki tudja, kihez hasonlítanak. Egyházainkat felemészti a jézusi demencia halálos vírusa! Az evangélium mindig csak ott van, ahol Jézusról beszélnek. Mint itt sok idősebb, én is a felejthetetlen Friedrich Hänssler (első kiadóm 4 millió példányban!) csodálatos dalgyűjteményén nőttem fel: Jézus neve soha el nem múlik.....

És a döntő dolog a végén - ennek a beszédnek és a világtörténelemnek: Kedves teológusok, ismét az eszkatológia törvényszéki aspektusát kell igehirdetésünk és tanításunk középpontjába helyeznünk. Ez a kulcs. Az SPD egykori elnökével, Hans Jochen Vogellel készített utolsó interjúm felejthetetlen. A bátyja, Bernhard megkérdezte, hogy szeretne-e még egy hosszabb interjút adni a 90. születésnapja előtt - és megkért engem. A spontán reflexem: tudja, hogy soha nem szavaztam rá. Ezért az egész technikai csapattal együtt a müncheni nyugdíjas otthonába költöztünk. Tudni akartam, hogy fél-e a haláltól. Nem, mióta ismerem Jézust, nem. Hűha! Mit bánt meg hosszú politikus élete során? Hogy ilyen későn ismertem meg Jézust. Mert én sok mindent másképp csináltam volna.

És akkor a kalapács, egy perccel az élő adás vége előtt: Kedves fiatal barátom, a jövő legbiztosabb és legfontosabb időpontja az Utolsó Ítélet. Egy napon mindannyiunknak számot kell adnunk az örökkévaló Isten előtt. Ez az igazságügyi eszkatológia a legtisztább formájában: a végén Isten ítélőszéke elé fogunk állni.

Bajorországról beszélgetve: Az ARD "hart aber fair" című beszélgetős műsorának egyik epizódja után hosszasan elbeszélgettem a nagyszerű Joachim Fuchsbergerrel. Jan Josef Liefers csodálatos filmjéről, a "Die Spätzünder"-ről volt szó. (Liefers a "Honecker és a lelkész" című legendás filmjében Margot-t és Erich-et a "heute" hírek flicker-doboza elé állítja Uwe Holmer atyai barátom házában, és háromszor nem kukorékolt a kakas, de kitalálhatják, ki beszélt hozzájuk....). Szóval: Blacky Fuchsberger elmondta nekem: közvetlenül a volt kollégája, Harry Valerien szomszédságában lakom. Mindenben teljesen egyetértünk, és hasonlóak vagyunk abban, hogy mire szavazunk, hova utazunk, hogyan ítéljük meg a politikai helyzetet. Kivéve, hogy folyton nekem adja a könyveit, és mesél Jézusról.....hosszú szünet, majd elgondolkodva: De ő nem fél a haláltól. Sokáig beszélgettünk. Néhány hónappal később meghalt.

A keresztényeknek azért van kitartásuk, mert nem probléma-, hanem ígéret-központúak: otthonunk a mennyben van! Nekünk van egy örökkévaló-készlet perspektívánk. Az istentelen világ számára Merkel hivatalosan is megfogalmazta abszurd tézisét: látványra vezetünk. Németül ez büszkén azt jelentené: nem vagyunk fantaszták. De a Titanic látótávolságon belül elhajózott. És nem a búcsúkoncertet éljük most a süllyedő hajó színpadain? Az uralkodó politikusok életmódjának bibliai dimenziói vannak: együnk és igyunk, mert holnapra meghalunk. Én csak Lindner, Sylt és wedding..... mondom.

Dieter Pfaff, a "Der Dicke" ("A kövér ember") című, szó szerint rá szabott ügyvédi sorozatáról híres Dieter Pfaff a kilencvenes években a berlini Konzerthausban az Arany Kamera díjátadón azt mondta nekem: "Hahne úr, a legrosszabb az, amikor az életben az, amit a hangszerek hangolásának gondolt, valójában már az egész koncertet jelenti". A végtelenségig folytathatnám. Peter Struck, mint védelmi miniszter 2001. szeptember 11-én a műsoromban, majd hét hosszú órán át élőben az összes vezető politikussal. Mellettem állt, amikor a második torony összeomlott. Könnyek az arcán. Aztán a sóhaj: "Hahne úr, önnek legalább van hite".

Fiatal korom óta megmaradt bennem egy dal, amelyet a sváb pietista Otto Riethmüller 1932-ben írt a barna szocialisták elleni bástyaként, ahogyan Theo Lehmann és Jörg Swoboda is írta a vörösök ellen. Minden esetben az évente megrendezett Ahldeni Ifjúsági Nap zárása volt Heinrich Kemner lelkipásztorral a Lünebuger Heide-en, több mint 10.000 fiatal, kéz a kézben állva - Stuttgartban temették el Riethmüllert, aki 1938-ban a náci csatlósoktól kapta a zárlatot, és ebbe halt bele. Ez az egyháztörténelem. A döntő strófákban szinte könyörögve mondja, és ez az én imám mindannyiunkért, mert aktuálisabb, mint valaha:

A zűrzavaros időkben

Néhányan most azt gondolhatják: Nos, aki hisz, az áldott lesz. Ha most ezt gondolod, akkor mindent megértettél, amire gondoltam. Mert a hit azt jelenti: tudni (!), ami fenntart!