Magyarországért áldozta életét az itáliai szerzetes
Kapisztrán János 1386. június 24-én született a dél-itáliai Capestranóban látta meg a napvilágot, innen eredt vezetékneve, amely a magyar nyelvben Kapisztrán alakban maradt meg. Előkelő család sarjaként a perugiai egyetem jogi fakultásának elvégzése után világi pályára lépett, László nápolyi király szolgálatába szegődött. Tehetsége folytán az uralkodó 1412-ben őt nevezte ki Perugia kormányzójának, ahol komoly sikereket ért el a rend megszilárdítása, valamint a korrupció visszaszorításának terén.
Aztán egy belháború, börtön és egy látomás hatására megtért Istenhez, felbontotta eljegyzését, és 1416 októberében belépett a ferences rendbe. Sienai Szent Bernardin keze alatt tanult, az ő hatására csatlakozott a ferences regula szigorú megtartására törekvő obszerváns irányzathoz, és lépett a vándorprédikátorok sorába. Kapisztrán az obszerváns irányzat híveként az ősi regulához való visszatérést sürgette, prédikációiban azonban több olyan tételt is megfogalmazott – például Jézus nevének tiszteletét –, amivel felkeltette az inkvizíció figyelmét.
A szent hivatal már 1425-ben kikérdezte a szerzetest, majd négy évvel később eljárást is indított János ellen, ám a nagyszerű szónok végül bebizonyította ártatlanságát bírái előtt. Kapisztrán ebben az időben már mesterét, Bernardint is túlszárnyalta, a híradások szerint ugyanis vándorútja során több tízezres, sőt, néhol százezres tömegek várták prédikációt, és több városban csak fegyveresek tudták őt megóvni a vakbuzgó hallgatóság fanatikus szeretetétől.
Magyarországra jött segíteni
Kapisztrán Jánosra időközben Rómában is felfigyeltek, az 1430-40-es évek során számos komoly feladatot bízott rá. A források szerint útján 12 testvér kísérte őt, akik lefordították szónoklatait a népes hallgatóságnak, illetőleg segítettek neki az eretnekeket támadó röpiratok elkészítésében. Miután Bernardin meghalt, és V. Miklós pápa a szentek sorába emelte őt, Kapisztrán állítólag számos csodás gyógyítást hajtott végre egykori mentora ereklyéi segítségével, melyek révén tovább növelte tekintélyét. Róma utasítására aztán 1451-ben Bécsbe tette át székhelyét, ahol nunciusként a Csehországból Lengyelország, Magyarország és Moldva felé terjedő huszitizmus visszaszorítása érdekében dolgozott.
Prédikációi mellett összesen 19 kötetet töltött meg a legfőbb dogmatikai kérdések elemzésével, ám kifogyhatatlan energiáit még ez a munka sem tudta teljesen lekötni. Kapisztrán ugyanis a huszitizmus terjedése mellett az oszmán előrenyomulásban rejlő fenyegetést is felismerte, és komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a Német-Római Birodalom támogassa Magyarország küzdelmét. Miután Konstantinápoly török kézre került, a pápa fáradhatatlan nunciusát bízta meg a keresztény uralkodók egységének megteremtésével, ezért Kapisztrán 1454-ben részt vett a frankfurti birodalmi gyűlésen, majd a következő évben Magyarországra utazott.
A ferences szerzetes 1455 májusában lépte át az országhatárt, majd július 1-jén Győrbe érkezett, és kézhez vette III. Callixtus levelét, melyben egy keresztes hadsereg megszervezésére kapott utasítást. Magyarországot ezekben a hónapokban halálos veszély fenyegette, hiszen Konstantinápoly elestével az oszmánok európai terjeszkedésének már csak hazánk szabhatott gátat. Szilágyi Mihály és Hunyadi János ennek ellenére végül mindössze a Délvidék erőforrásaiból tudta megszervezni Nándorfehérvár és a határ védelmét, így a Kapisztrán János által toborzott több tízezer fős keresztes haderő nélkülözhetetlen segítséget jelentett a magyar hadvezérek számára.
Fanatikus roham
Már javában zajlott a Száva-parti vár ostroma, amikor a ferences szerzetes és fanatikus serege megjelent a folyó partján, mi több, a katonák szemtanúi voltak, hogy a törökök július 21-én kis híján elfoglalták Nándorfehérvárt. Július 22-én aztán, a szerzetes tüzes prédikációján felbátorodó keresztesek egy csoportja átúszott a Száván, hogy rárontson a túloldalon táborozó oszmánokra.
Kapisztrán meg akarta akadályozni az összecsapást, ezért csónakba szállt, hogy visszahívja katonáit, ám cselekedetét a sereg többi része úgy értelmezte, hogy a vezér is rohamra indult.
Rövid időn belül tehát több tízezer fanatikus harcos rontott rá II. Mehmed seregére, melyet készületlenül ért a keresztesek támadása, ezáltal súlyos hátrányba került. Eleinte valószínűleg Nándorfehérvár védői is értetlenül szemlélték az eseményeket, Hunyadi János azonban felismerte a kedvező alkalmat, és a várból kitörve két tűz közé szorította az ellenséget. A Kapisztrán táborából induló vakmerő roham végül elsöprő magyar sikerhez vezetett: a Száva-parti város megmenekült, a ferences szerzetes pedig egy olyan győzelemben vállalt oroszlánrészt, amely több évtizedre megóvta Magyarország pozícióit az Oszmán Birodalommal szemben.
János természetesen a nándorfehérvári diadallal még nem érezte befejezettnek küldetését, és merész terveket szőtt a Balkán és Konstantinápoly felszabadítására, Hunyadihoz hasonlóan azonban ő is áldozatul esett a táborban pusztító pestisjárványnak. A szerzetes testét a közeli Újlakon helyezték végső nyugalomra, ám földi maradványai elvesztek a török háborúk viharjában. Amikor Kapisztrán Jánost 1690-ben szentté avatták, már csak lángoló prédikációinak emléke maradt meg.
