S ez jól is van így, hisz ennek a kontinensnek lakói, az Európai Unió polgárai vagyunk. Ezért érdemes elgondolkodni azon, hogy ki is az európai, mit jelent európainak lenni. Az európai, eredeti görög nyelven az európosz jelentése: az az ember, aki messzire lát, jól lát, tisztán lát. Ilyen értelemben valódi európaiak voltak az Unió atyjai: Robert Schuman, akinek boldoggá avatása folyamatban van, Alcide de Gasperi és Konrad Adenauer, akik hívő keresztényekként jól, tisztán látták, hogy egy kontinensnyi közösséget, uniót csak szilárd alapokra, a keresztény értékekre kell és lehet építeni.
Napjainkban viszont Európa egyre inkább eltér a keresztény értékrendtől, és a keresztényellenes liberalizmus és ateizmus egyre nagyobb teret nyer. Az Európai Unió alkotmányában nyíltan meg is tagadta keresztény gyökereit, és üzleti vállalkozássá torzult, mely csupán olyan egyéneket és közösségeket ismer el, melyek liberálisok vagy deviánsok, azaz megszegik a társadalom nagy része által elfogadott normákat. Ezt a folyamatot számos tényező tovább erősíti. A globális „szubkultúra” a műveletlen és tudatlan átlagembert veszi célba és teszi ravaszul fogyasztói idiótává a televízió és az internet segítségével, hogy létrehozza a könnyen befolyásolható, irányítható és divatokkal megbolondítható „neoprimtív” embertípust. Ebben a közegben egy jól, tisztán látó és eligazodó keresztény oázist jelent, a lelki, szellemi sivatagban, felüdülést nyújt és példát ad, hogy így is lehet élni, sőt csakis így érdemes élni: ismerve életünk, munkánk értelmét és célját.
Az európosz élete hirdeti, hogy nem eltérő érdekeink csapdájában vergődünk csupán, hanem Isten reményt és jövőt ad nekünk. Mi az igenhez és a nemhez kötjük életünket, és számunkra mindkettő Krisztus. Mert igent mondunk az életben mindarra, ami méltó az emberhez, szentségéhez, méltó Jézus Krisztushoz, és nemet mondunk mindarra, ami nem méltó Krisztushoz, s ennélfogva az emberhez sem. Ezek a döntések – az igen és a nem – adják életünk értékrendjét, amelyhez ragaszkodunk, s amely nem pusztán racionális megfontolás eredménye. Nem földtől elrugaszkodott filozófia, amelynek semmi köze az életünkhöz, hanem ez az értékrend nagyon konkrét és nagyon közvetlen, és éppen ezért cselekvésre ösztönző.
Ez az értékrend – amelyet Európa atyjai alapnak szántak – nem pusztán a „pozitív”, az önmagát tudatosan „felépítő” gondolkodás eredménye, nem begyakorlás következménye, hanem az istenes élet ajándéka. Így a jól-, a tisztánlátás miatt a teljes életet tudjuk megélni és felmutatni. Óriási a lehetőségünk és a feladatunk, ha komolyan vesszük, hogy európaiak, azaz messzire- és tisztánlátók vagyunk!
Ft. Merka János, müncheni magyar plébános