Azt akarta, hogy túléljük.
Placid atya 2010-ben
Olofsson Károly, szerzetesi nevén Placid Olofsson 1916. december 23-án született Rákosszentmihályon. Apai ágon svéd, anyai ágon német felmenőkkel rendelkezik. Édesapja Olofsson Gusztáv középiskolai tanár volt, édesanyja Reihardt Jusztina sváb családból származott. Az Olofsson család 1926-ban költözött Budapestre. Olofsson Károly a Szent Benedek Bencés Gimnáziumba járt. Ennek az iskolának a szellemisége és a cserkészmozgalom nagy hatással volt rá. 1933-ban részt vett a cserkészmozgalom 4. világtalálkozóján Gödöllőn. 1933-ban érettségi után belépett a bencés rendbe. Pannonhalmán teológiát tanult, majd magyar irodalom és történelem szakos tanári diplomát szerzett. 1939-ben szentelték pappá, és a Placid szerzetesi nevet kapta. Egy évig Győrszentivánon volt káplán, majd hadnagyi rangban előbb Komáromba, később Érsekújvárba vonult be hadseregkáplánnak. Többször került szembe parancsnokaival, amikor a közkatonákat védte tisztjeikkel szemben. Így 1942-ben elbocsátották a hadseregből. Középiskolákban tanított Pápán és Sopronban. 1945 augusztusában került a budapesti bencés gimnáziumba, majd szerzetes elöljárói kinevezték a Slachta Margit által alapított Szociális Testvérek Társaságának egyháztanácsosává. Az 1945-ös első demokratikus választásokon a Független Kisgazdapárt listáján vett részt. Később Pannonhalmára került, ahol 1946. június 5-én letartóztatták. A szovjet katonai bíróság koholt vádak alapján tíz év börtönbüntetésre ítélte a Gulag büntetőtáborokban. Magyarországra 1955 novemberében térhetett vissza. Pannonhalmára nem engedték vissza, sem lelkészként, sem tanárként nem dolgozhatott. Egy pesterzsébeti tokgyárban helyezkedett el segédmunkásként, majd kórházi ápoló, mosodai segédmunkás, végül mosodavezető lett. Nyugdíjba 1977-ben ment nyugdíjba. A papi hivatást hosszú ideig Sercetben gyakorolta. Az 1970-es évek közepétől helyettesítő pap volt a budai ciszterci Szent Imre plébánián. A rendszerváltás után több kitüntetésben részesült, többek között 2003-ban a Hitelpajzs, 2010-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.
Fogsága idején fogalmazta meg Placid atya a túlélés szabályait:
1. A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember.
2. Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit.
3. Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiákat.
4. Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi, hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Ő is akarja túlélésünket.
He wanted us to survive it
Father Placid in 2010
Károly Olofsson, by his monastic name Placid Olofsson, was born on December 23, 1916 in Rákosszentmihály. He has Swedish ascendants on his father’s line and German ones on his mother’s. His father Gusztáv Olofsson was secondary school teacher, his mother Jusztina Reihardt came from a Swabian family. The Olofsson family moved to Budapest in 1926. Károly Olofsson attended Saint Benedict Benedictian Secondary School. The spirit of this school and the boy scout movement made great impression on him. In 1933 he took part at the 4th world meeting of the scouting movement in Gödöllő.After the graduation he entered the Benedictine Order. He studied theology in Pannonhalma, then he got teachers’ diploma in Hungarian literature and history. He was ordained clergyman in 1939 and he was given the monastic name Placid. He was chaplain in Győrszentiván for a year, then he was conscripted to army chaplain in the rank of lieutenant first in Komárom, later in Érsekújvár. He came up against his commanders different times when he defended the common soldiers against their officers. Thus in 1942 he was dismissed from the army. He taught in secondary schools in Pápa and in Sopron. He transferred to the Benedictine secondary school in Budapest in August 1945 and he was appointed by his monastic superiors church counsellor of the Company of Social Brothers and Sisters founded by Margit Slachta. He participated in the first democratic elections in 1945 on the list of the Independent Smallholders’ Party. Later he was moved to Pannonhalma where he was arrested on June 5, 1946. The Soviet military court sentenced him to ten year imprisonment in the Gulag penitentiary camps for trumped-up charges. He could return to Hungary in November 1955. He wasn’t admitted back to Pannonhalma, he couldn’t work either as clergyman or as teacher. He was employed as unskilled worker in a case factory in Pesterzsébet, then he worked as hospital orderly, laundry assistant, finally as laundry head. He retired in 1977. He exercised priesthood in sercet for a long time. From the middle of the 1970s he was substitute priest at Saint Imre Cistercian parish of Buda. After the changing of the political regime he received a few honours, among others he was decorated by the Shield of Faith in 2003 and the Hungarian Order of Merit in 2010.
