Samu János, Washington
Mi várható Amerikától 2024-ben?
Mint már biztosan észrevettétek, az Egyesült Államok kormánya követeli legerőszakosabban az ukrán-orosz háború folytatását. Ehhez iszonyú mennyiségű pénzt és hadianyagot ad Ukrajnának azzal az átlátszó indoklással, hogy Oroszországot, mint agresszort meg kell büntetni és szétverni. Ez azért furcsa, mert éppen az Egyesült Államok volt az agresszor Korea, Vietnám, Irak, Afganisztán és Szíria esetében, más agresszióit nem is számítva. Amikor ott voltak, bizony ezekben az országokban se nagyon jeleskedtek békés szándékaikkal. De lapozzunk bele egy kicsit a történelemkönyvbe.
1941 decemberében az Egyesült Államok belépett a második világháborúba. Így azután nagy hirtelen rengeteg lőszerre, fegyverre meg hadianyagra lett szüksége. Igen ám, de ez sok pénzbe kerül, viszont a milliomosok meg a gazdagok nem erre akarták költeni a pénzüket, hanem inkább a háborúzással járó haszonra spekuláltak. A kormánynak kellett a pénz, és ezért gondosan megtervezett propaganda-hadjárattal meggyőzte az egyszerű embereket, öregeket, anyákat, hogy vegyenek háborús kötvényeket, a gyerekeket meg, hogy vegyenek háborús takarékbélyegeket. A háborús kötvények, vagy más néven háborús kölcsönkötvények kb. úgy működtek, mint Magyarországon a békekölcsön kötvények azzal az eltéréssel, hogy a békekölcsönből befolyt összegek a háborút követő újjáépítéshez kellettek, míg Amerikában a háborús kötvényekből meg háborús takarékbélyegekből befolyt összegeket a háborúhoz szükséges fegyver- meg hadianyaggyártásra költötték.
A propagandahadjárat sikeres volt, mert a hadianyaggyártáshoz szükséges pénzforrás biztosításán túl átalakította az amerikai felnőttek meg gyerekek gondolkodását is, olyannyira, hogy még büszkének is érezték magukat a pusztító háború támogatásáért – persze fenntartva, hogy a pusztítás, bombázás, gyilkolás OK, ha azt másutt folytatják. Csak arra kell ügyelni, hogy Amerikát ne érje el.
A képek mindent elmondanak. Ezek a képek az archívumokban megtalálható több száz vagy lehet, hogy ezer plakát közül csak néhány az én fordításommal kiegészítve. Rajtuk a felnőtteket, gyerekeket büszkéknek meg boldogoknak ábrázolják, ami pozitív gondolkodást sugall, és nagyon sok amerikai szintén ilyen büszkének meg boldognak akart kinézni függetlenül attól, hogy pusztító háborúra költötte megtakarított dollárjait. A lényeg az, hogy az iszonyú nagy hasznot hajtó hadiipar támogatásához szükséges pénzt a kormány előteremtette a propaganda-hadjárattal. Ez viszont több volt, mint egy egyszerű pénzgyűjtés, mert a lényege a pszichológiai agymosás volt, amit nem csak Amerikában, hanem a náci Németországban, meg másutt is alkalmaztak meg alkalmaznak.
A propagandamestereknek ez csak az egyik módszere volt. Valahogy meg kellett magyarázni a népnek, hogy miért is pusztult el annyi amerikai megszálló katona a más országokban vívott csatákban. Erre is kitaláltak egy megoldást. Olyan reklám- vagy helyesebben propagandaplakátok ezreit csinálták, amin a katonák halálát a szabadság áraként tüntették fel a FREEDOM IS NOT FREE vagy hasonló jelszavakkal. Ennek a legjobb magyar fordítása “A SZABADSÁGNAK IS MEGVAN AZ ÁRA”. Azt persze nem fűzték hozzá, hogy az idegenben harcoló amerikai katonák nem a szabadságért harcoltak, hanem éppen az ott lakók szabadságát vették el. Valamelyest ez segített a gyászoló szülők, özvegyek ezreinek megnyugtatásában, de az ezrével hazaszállított katonakoporsók nyomot hagynak a legtöbb ember szívében. Tanulva ebből, az utóbbi 25 évben az amerikai hadviselésben módosításokat eszközöltek. Mégpedig úgy, hogy egyre több úgynevezett szövetségessel harcoltatnak amerikai érdekekért, no meg proxiháborút vívatnak. Így a harctéren elesett szövetségesek fiainak halála nem okoz fájdalmat amerikai szülőknek. Ezzel ki is küszöbölték a tömeges tiltakozások meg tüntetések valószínűségét az Egyesült Államokban. Ezért van az, hogy sem nem hallok, sem nem látok semmilyen tiltakozást az orosz-ukrán háború ellen itt, hiszen, ha több pénz kell a háború folytatásához, a kormány nyomtat még néhány milliárdot. Ma már senki sem törődik a pénznyomtatáshoz szükséges régen alkalmazott aranyfedezettel.
A háborús kötvényekkel kapcsolatos korábbi lelkesedés elmúlt, de mint Anthony Blinken, amerikai külügyminiszter a közelmúltban nyilvánosan is kijelentette, az Ukrajnának adott hadianyag ellenértékének 90%-a úgyis visszakerül Amerikába. Egyáltalán nem akarom az amerikai embereket bántani, mert ők is áldozatok. Kormányuk propagandájának áldozatai. Ez, és a pszichológiai agymosással kialakított társadalmi hozzáállás továbbra is él az amerikai társadalomban ilyen formában: „a háború nekünk jó, csak az ne Amerikában legyen, meg ne a mi gyerekeink pusztuljanak el abban.”
Nos, ebből levezethető mit is várhatunk 2024-ben Amerikától háború meg béke kérdésében. Az itt leélt 50 évem alatt látottak és hallottak alapján kijelenthetem, hogy a háborúk ellen az amerikai társadalom nem fog lázadni. Az amerikai társadalom már hozzászokott az évente kétszer megújuló költségvetési krízishez és a mesebeli szörnyetegként mérhetetlenül növekvő államadóssághoz is. Nem nézi és nem látja annak semmilyen veszélyét, hiszen ez nem hat ki mindennapi kényelmére. Minden jel arra utal, hogy tömeges tiltakozás vagy lázadás mindaddig nem lesz, míg az amerikaiak többségét kényelmükből ki nem mozdítja a rendszer. Ők az elmúlt 80 év alatt már hozzászoktak, hogy a világban valahol, Amerikán kívül, mindig vannak forradalmak, puccsok és háborúk. Főként olyanok, amelyeket országuk vezetése kezdeményezett, de az amerikai külügyminiszter, Blinken által kikottyantott tény, hogy a háborúkból származó jövedelem 90% úgyis visszajön az Egyesült Államokba, megrendíthetetlenül fennáll. És úgy néz ki, hogy ebben a politikai és gazdasági rendszerben ez az érv mindennél fontosabb. Még a békénél is.
Samu János, 2024. május 30.
