Két és fél évet várt a Müncheni Egyetemen tanító professzor, Dr. phil. habil. Dr. h.c. Josef M. Seifert, hogy az eredetileg egy bíboroshoz intézett levelét nyilvánosságra hozza, és így immár az Anyaszentegyház minden bíborosához, érsekéhez és püspökéhez szóljon általa. Ha valakinek személyes ismerőse lenne bármely püspök, érsek vagy bíboros, továbbítsa neki. Hátha ez segít.
Eminenciás urak, a Katolikus Egyház tisztelt bíborosai, érsekei és püspökei!
Az alábbi levelet két és fél évvel ezelőtt írtam egy bíborosnak, akivel évek óta baráti viszonyban vagyok, és aki nem sokkal azelőtt, sok más püspökhöz és bíboroshoz hasonlóan, egy megjelent interjúban azt mondta, hogy a Ferenc pápával szembeni kritika nagy gonoszság, amelyet ki kell irtani. A megszólított bíboros rendkívül kedvesen válaszolt a levelemre, de tudomásom szerint nem tett semmi mást.
Tekintettel XVI. Benedek pápa halálára és arra a hírre, hogy Ferenc pápa már aláírta a lemondólevelét, amely egészségi állapotának jelentős romlása esetén lép hatályba, és tekintettel egy hamarosan összehívható konklávéra, úgy gondolom, hogy e levél tartalma minden bíborost, valamint érseket és püspököt érint. Ezért, miután eltávolítottam belőle minden utalást arra, hogy eredetileg melyik bíboroshoz szólt, most nyílt levélként minden bíboroshoz, sőt mindazokhoz intézem, akik különböző mértékben felelősséget viselnek az Egyházban. Adja meg a Szentlélek, hogy e levél minden sora, amely megfelel az igazságnak és Isten akaratának, gyümölcsöző legyen a Szent Egyház és sok lélek javára, és hogy egyetlen szó se ártson benne az Egyháznak, Krisztus menyasszonyának. Sziénai Szent Katalin ünnepét választottam a közzétételre, mert ő egyedülálló módon egyesítette a pápa mint Krisztus földi helytartója iránti legbensőségesebb tiszteletet két nagyon különböző pápa kíméletlen bírálatával. Most pedig térjünk rá a levél szövegére, amelyet mindannyian úgy olvashatnak, mintha személyesen nekik lenne címezve.
2023. április 30-án, Sziénai Szent Katalin ünnepén
Az alábbi levelet két és fél évvel ezelőtt írtam egy bíborosnak, akivel évek óta baráti viszonyban vagyok, és aki nem sokkal azelőtt, sok más püspökhöz és bíboroshoz hasonlóan, egy megjelent interjúban azt mondta, hogy a Ferenc pápával szembeni kritika nagy gonoszság, amelyet ki kell irtani. A megszólított bíboros rendkívül kedvesen válaszolt a levelemre, de tudomásom szerint nem tett semmi mást.
Tekintettel XVI. Benedek pápa halálára és arra a hírre, hogy Ferenc pápa már aláírta a lemondólevelét, amely egészségi állapotának jelentős romlása esetén lép hatályba, és tekintettel egy hamarosan összehívható konklávéra, úgy gondolom, hogy e levél tartalma minden bíborost, valamint érseket és püspököt érint. Ezért, miután eltávolítottam belőle minden utalást arra, hogy eredetileg melyik bíboroshoz szólt, most nyílt levélként minden bíboroshoz, sőt mindazokhoz intézem, akik különböző mértékben felelősséget viselnek az Egyházban. Adja meg a Szentlélek, hogy e levél minden sora, amely megfelel az igazságnak és Isten akaratának, gyümölcsöző legyen a Szent Egyház és sok lélek javára, és hogy egyetlen szó se ártson benne az Egyháznak, Krisztus menyasszonyának. Sziénai Szent Katalin ünnepét választottam a közzétételre, mert ő egyedülálló módon egyesítette a pápa mint Krisztus földi helytartója iránti legbensőségesebb tiszteletet két nagyon különböző pápa kíméletlen bírálatával. Most pedig térjünk rá a levél szövegére, amelyet mindannyian úgy olvashatnak, mintha személyesen nekik lenne címezve.
2023. április 30-án, Sziénai Szent Katalin ünnepén
Eminenciás Bíboros úr …
Meg kell vallanom, hogy aggodalommal és szomorúsággal tölt el egy állítólag Öntől származó, Ferenc pápát érintő kritikával kapcsolatos nyilatkozat. Ha hihetünk a médiának, Ön egy interjúban azt mondta, hogy a pápát ért kritika “határozottan negatív jelenség, amelyet a lehető leghamarabb ki kell irtani“, és hangsúlyozza, hogy a pápa “a pápa és a katolikus hit letéteményese“.
Hogyan mondhatja, hogy a pápával szembeni kritika rossz? Nem bírálta már Pál apostol is erőteljesen és nyilvánosan az első pápát, Pétert? Sziénai Szent Katalin nem kritizált-e két pápát még keményebben?
Úgy tűnik, Ön nem érti, hogy sok katolikus miért kritizálhatja Ferenc pápát, annak ellenére, hogy ő “a pápa”. Ezzel szemben én azt nem értem, hogyan lehet az, a négy dubia-bíboros kivételével az összes bíboros láthatóan hallgat, és nem tesz fel kritikus kérdéseket a pápának? Hiszen sok minden van, amit Ferenc pápa mond és tesz, ami nemcsak kritikus kérdéseket, hanem szeretetteljes kritikát is kiválthatna.
Emlékezzünk a Ferenc pápa és Ahmad Mohammad Al-Tayyeb nagy imám által aláírt, minden ember testvériségéről szóló nyilatkozatra, amely kimondja:
“A vallások, a bőrszín, a nem, az etnikum és a nyelv pluralizmusát és sokféleségét Isten akarta bölcsességében, amellyel az embereket teremtette“.
Nem lenne vajon eretnekség és szörnyű zűrzavar azt állítani, hogy Isten a vallások különbözőségét és így minden bálványimádást és eretnekséget is közvetlenül akarta, úgy, ahogyan a két nem különbözőségét is akarta – azaz pozitív akaratával? És valóban, az Abu Dhabi Nyilatkozat nem sokkal rosszabb, mint az eretnekség: immár nem hitehagyás? Hogyan akarhatott volna Isten pozitív teremtő akaratával olyan vallásokat, amelyek elutasítják Jézus istenségét, tagadják a Legszentebb Szentháromságot, elutasítják a keresztséget, minden szentséget és a papságot? Vagy hogyan akarhatta volna egyáltalán a többistenhitet vagy a bálvány Baal vagy Pachamama kultuszát? Nem mond ez teljesen ellent Illés próféta és minden más próféta üzenetének, valamint Jézus szavainak?
Nem kellene-e valamennyi bíborosnak és püspöknek határozottan kimondania a “non possumus”-t (nem tehetjük), amikor Ferenc azt követeli, hogy ez a “dokumentum” legyen a papképzés alapja minden szemináriumban és teológiai fakultáson?
Isten soha nem akarhatta vagy hagyhatta jóvá közvetlenül és pozitívan még az eretnek keresztény vallásokat sem, csupán megengedte őket, mivel ezek tagadják a bibliai és katolikus hit pilléreit, mint például azt a bibliai tanítást, hogy örök üdvösségünk nem egyedül Isten kegyelméből történik, hanem szabad együttműködésünkre és jó cselekedeteinkre van hozzá szükség. Hogyan akarna tehát közvetlen és pozitív akaratával olyan vallásokat, amelyek elutasítják a keresztény hit alapjait és magát Krisztust?
Bármennyire is igaz önmagában, hogy “a pápa a pápa és a hit biztosítéka”, ez a kijelentés nem alkalmazható egy olyan pápára, aki aláírta az Abu-Dzabi nyilatkozatot és elterjesztette azt az egész világon, és aki sok más dolgot mondott és tett, ami ellentétes az Egyház következetes tanításával.
Az a kijelentése, hogy támogatni kell a homoszexuálisok polgári szövetségét/kapcsolatát, egyenesen ellentmond az Egyházi Tanítóhivatal egyértelmű kijelentéseinek (vö. a homoszexuális személyek közötti együttélés jogi elismerésének tervezetéről szóló, 2003. június 3-án, II. János Pál pápa pontifikátusa alatt közzétett megfontolások), de mindenekelőtt a Szentírásnak és az egész egyházi hagyománynak! Nem kellene-e mindannyiuknak, bíborosoknak a pápa iránti szeretet igazi tettét végrehajtaniuk, és ezt nyilvánosan és olyan világosan kifejezniük, ahogyan azt Athanasius Schneider püspök oly csodálatosan tette, teljes egyértelműséggel, ahogy ő is tette?
Ferenc pápa – ezt vérző szívvel mondom – nem a “hit letéteményese”, hanem ezzel és sok más kijelentésével és szavával folyamatosan egyre inkább rombolja a hit és az erkölcs alapjait. Tudomásom szerint az Egyház történetében még nem volt olyan pápa, aki hasonló szörnyűségeket állított volna. Mit válaszoljak egy kedves és mélyen hívő lutheránus barátomnak, akinek megtéréséért évek óta imádkozom, és most azt írja nekem, hogy ezzel az Abu-Dzabi Nyilatkozattal a Katolikus Egyház elhagyta a kereszténység talaját?
Nem világos Ön számára, hogy egy következő pápának hitehagyásként kell majd elítélnie ezt az Abu-Dzabi tanítást, amelyet Ferenc minden papi szemináriumba és katolikus teológiai karra elküld? Hogyan igazolhatná az Egyház, hogy Honorius pápát a hittől való összehasonlíthatatlanabbul csekélyebb elhajlás miatt anathematizálta és elítélte, ha nem ítéli el az ilyen felháborító kijelentéseket? Nem kellene-e az összes bíborosnak egy emberként írnia a pápának, és kérni, hogy vonja vissza ezt az aposztata nyilatkozatot?
Nem kell-e Önöknek, bíborosoknak, reszketniük a pillanat miatt, amikor Krisztus meg fogja kérdezni Önöktől, hogyan tudták teljesíteni Jézus ünnepélyes missziós megbízatását, ha nem tiltakoznak az Abu-Dzabi nyilatkozat ellen, amely Jézus szavainak szöges ellentétét állította?
“Végül megjelent a tizenegynek, amikor asztalnál ültek… Azután ezt mondta nekik: »Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Mk 16,14).
Hogyan is hallgathattak mindannyian az Amoris Laetitia utáni több mint jogos dubiával kapcsolatban, amit Caffarra bíboros – aki még halála előestéjén is felhívott, és akinek meg kellett ígérnem, hogy továbbra is védem az igazságot – és a másik három bíboros tett közzé, vagy hogyan bírálhatták ezeket a dubiákat? A bíborosok közül csak négyen fogalmaztak meg udvarias kérdéseket az Amoris Laetitia erkölcsteológiai eretnekségével kapcsolatban, amely az eredendően rossz cselekedetek bennfoglalt tagadásáról szól. A jó nagyszerűségét és a mindig és mindenütt (ut in omnibus) rossz cselekedetek létezését Szókratész óta minden etika sarokköveként ismerik el, és II. János Pál pápa az etika és az egyházi erkölcsi tanítás mozdíthatatlan alapjaként tanította.
Nem kellett volna-e minden bíborosnak egyetértenie Carlo Caffarra bíborossal és a másik három bíborossal, és követelni ennek tisztázását, ezzel segítve a pápát az igazság hirdetésében? Nem kellett volna az összes bíborosnak egy emberként kiállnia és támogatnia a fraterna correctio-t (testvéri figyelmeztetést), amelyet Burke bíboros bejelentett, de soha nem hajtott végre?
Mert Burke bíboros bejelentette, hogy a négy bíboros “correctio fraterna”-t fog gyakorolni a pápával szemben, ha az hallgat ebben a központi erkölcsi kérdésben, de ez a correctio fraterna már évek óta nem történt meg sem Burke bíboros, sem más bíborosok részéről. Néhány laikus és pap különböző nyilatkozatokban kritizálta a tanításnak ezt az elferdítését, és úgyszólván az ajtórésbe tették a lábukat, hogy Önök, bíborosok, megvédhessék az igazságot és a hitletéteményt, ahogyan azt a laikusok már megtették egykor az ariánus eretnekséggel szemben – Szent Athanasiusszal és néhány püspökkel együtt, szemben Liberius pápával és a püspökök többségével, akik megalkuvók voltak.
De nemde ez nem nekünk, nyomorult laikusoknak a feladata (ahogy az akkor még csak monsignor Carlo Caffarra nevezett engem szeretetteljes humorral), hanem az önöké, a bíborosoké? Akiknek késznek kellene lenniük arra, hogy vérüket adják az igaz hitért, hogy felemeljék a szavukat az eretnekségek ellen, amelyekről a pápa kritikusai bebizonyították, hogy Ferenc pápa számosat közülük elkövetett, vagy legalábbis sugallta őket? A pápa kijelentéseinek bírálatára vonatkozó tilalom helyett nem inkább a testvéri vagy fiúi figyelmeztetés parancsa kötelez?
És most Ön nem a hit védelme miatt emeli fel a szavát, hanem azért, hogy elhallgattassa ezeket a kritikusokat, sőt, minden kritikát “ki akar irtani”?
Nem kellene-e minden bíborosnak tiltakoznia sok más esetben is, pl. amikor a pápa önkényesen bevezet egy teológiailag és egyházilag helytelen változtatást a Katolikus Katekizmusba, amely ellentmond Isten világos szavainak a Szentírásban (már a Teremtés könyvében) és a pápák számos, megszakítás nélküli hagyományban megfogalmazott tanítói nyilatkozatának a halálbüntetésről, valamint a történelmi tényeknek is; vagy amikor – Jézus sok erőteljes szavával és a Katolikus Egyház dogmáival szemben – üres pokolról beszél, sőt, Jehova tanúihoz hasonlóan azt állítja, hogy a megátalkodott bűnösök lelke nem a pokolra kerül, hanem elpusztul?
Kedves barátom, az olyan pápa, aki ha nem is kifejezetten, de bennfoglaltan biztosan megtagadta az egy igaz Egyház létezését és a hitet az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban, és úgy viselkedik, mint egy Jézus Krisztus és az Egyház tanításai felett uralkodó, valamint oly sok bíboros hallgatása sok hozzám hasonló hívő számára botrányos, veszélyezteti hitünket, és mérhetetlen kárt okoz az Egyháznak és a lelkeknek.
Arra kérem azonban, hogy emelje fel a szavát a kendőzetlen igazságért, és más bíborosokat is késztessen arra, hogy kimondják az igazságot, akár alkalmas, akár alkalmatlan, még akkor is, ha ez feltárná az Egyházban a szörnyű válságot és szakadást, amelynek kellős közepén vagyunk, és még akkor is, ha néhány pusillae animae tévesen botrányt látna benne. Ez nem egy latin-amerikai pápa kulturális kérdése. Ez nem ízlés, stílus vagy temperamentum kérdése. Nemde, ez az igen vagy nem kimondása Krisztusra, aki azt mondta nekünk, hogy hirdessük az evangéliumot minden népnek és nemzetnek; aki hisz benne, üdvözül, aki pedig nem hisz benne, elkárhozik? A pápa de facto hatályon kívül helyezheti ezt a missziós megbízatást az Abu Dhabi Nyilatkozattal?
Vajon kinevezhet-e, sőt személyesen kitüntethet-e és előléptethet-e olyan erkölcsteológusokat a Pápai Életvédő Akadémián, akik ellentmondanak a bibliai és egyházi erkölcsi tanítás magjának, valamint a Humanae Vitae, Evangelium Vitae és Veritatis Splendor enciklikáknak? Hogyan tudnak Önök, bíborosok (és különösen azok, akik Szt. János Pál pápa és XVI. Benedek pápa alatt oly sok éven dolgoztak ott, hűségesen szolgálva az Egyházat) hallgatni erről és a szentély romlásáról ahelyett, hogy a kritikus laikusoknál és teológusoknál sokkal többet tegyenek a hit azon igazságainak hirdetése érdekében, amelyeknek a pápa nyíltan vagy hallgatólagosan, szavakkal és tettekkel is ellentmond (mint például a reformáció ünneplése, a Luther-szobor felállítása a Vatikánban, a reformációt ünneplő bélyeg, a Pachamama-kultusz a vatikáni kertekben és a Szt. Péter-bazilikában stb.) és ahelyett, hogy könyörögnének hozzá, hogy tanításának biztos irányát csak a Szentírás igazságában és az Egyház változatlan dogmáira alapozza, és ne merészeljen ezekből akár egy jottányit is megváltoztatni, nemhogy azt, ami a hit lényegét érinti?
Mély fájdalommal az Egyház, Krisztus Menyasszonyának sok sebe miatt, és szeretettel Jézus és az általa Péter sziklájára alapított Egyház iránt.
Krisztusban
Az Önök Józsefe
Utóirat: Szívem mélyéből remélem az Önök válaszát szóban és tettben, ami a Jézus, Mária, a Szentháromság, az Egyház, a pápa lelke és sok más lélek iránti szeretet cselekedete lenne. Szent János Pállal együtt kiáltok nektek: corraggio! Harcoljanak bátran és fenntartások nélkül az igazságért, Krisztusért és az Egyházért, a lelkekért, beleértve Ferenc pápáét is, és minden keresztény egységéért, ami csak az igazságban lehetséges!
Forrás:
