Krajsovszky Gábor: Vélemény a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége által történt „Tíz kérdés tíz párthoz” kezdeményezésről
Nemrég értesültem az alábbi, az országgyűlési választásokkal kapcsolatos kezdeményezésről:
a_kereszteny_ertelmisegiek_szovetsegenek_kozlemenye-1_resz,
a_kereszteny_ertelmisegiek_szovetsegenek_kozlemenye-2_resz,
tiz-kerdes-tiz-parthoz.
Ennek pozitív kimenetelével kapcsolatban nekem − enyhén szólva − erős fenntartásaim vannak. Ezek pedig a következők. Szinte teljesen biztos és "borítékolható", hogy a múltjukból és örökségükből jól ismert liberál-bolsevik nemzet- és istenellenes (és a jelenlegi Kormány ellen is minden erejével tevékenykedő) irányvonal − amelynek képviselő pártjai sajnos szintén belekerültek a megkérdezettek listájába (lakonikusan fogalmazva, ezekkel az eddigi tetteik alapján szóba sem volna szabad állni, mivel mindig is a kereszténység és magyarság ellenségei voltak és ma is azok) − egészen biztosan újfent megragadja majd az alkalmat (mivel most felkínálásra került) a rájuk mindig is jellemző, gátlást nem ismerő hazudozásokra, a választási voksok keresztény oldalról történő megszerzésére. Nyilvánvalóan saját maguk ellen nem fognak beszélni − a körmönfont, hazug, csűrő-csavaró álnokságukról pedig meglétük óra (ideértve az 1945-ös választásokat is) mindig is híresek voltak. Majd lesznek ígérgetések, bőven! Tudjuk jól, hogy a politikai fordulat (szándékosan nem rendszerváltást írok, mert nem az volt) és hatalom-visszaszerzést követően három ciklusban is visszaszavazta a népességnek a többsége (az úgymond "hívők" közül is − csak kérdés, hogy azok miben hittek) azt a politikai fertőt, amelyről Bognár Lajos esztergomi egyházmegyés pap az alábbiakat írta:
1989. a változás éve. Nem is tudjuk kellően értékelni! Nagyobb, mint a tatárjárás után IV. Béla második országalapítása. És nagyobb 1686-tól, a törökök kiűzésének évéről kezdődő élete országunknak. Ekkor az ellenség egy szálig kitakarodott. Most egy pofon nélkül megúszták, és itt maradtak. Hangjuk és hatalmuk van! A tőlük való megszabadulás kötelező feladatunk!<
Az Esztergomi Egyház fél évszázada, 69. oldal.
Nekem ezért vannak erős fenntartásaim ezzel a kezdeményezéssel kapcsolatban, mert sajnos változatlanul igen sok − már bocsánat az őszinte szóért − az ostoba, hiszékeny ember, akiket ezek a fentiek a hangzatos és hazug szólamaikkal majd újra meg fognak vezetni (nemrég a "migráns-kérdésben" is milyen gyalázatosan alacsony, érvénytelen szavazati arány született). Ehelyett inkább a Magyar Katolikus Püspöki Karnak, mint testületnek (és mondjuk nem csak Márfi érseknek) kellene egy konkrét, szókimondó, hiteles tájékoztatást nyújtani a hívők felé, kötelezően eljuttatva (írásban, szóban) mindenki felé, ahogyan arra a 4 évvel ezelőtti választásokat megelőzően az Interneten most is fent levő anyagomban utaltam: A 2014-es választások elé.
A halálos ellenséget is "megszólítani" − meglátásom szerint − nagyon kockázatos és életveszélyes. Egyébként pedig, aki egy kicsit is elfogulatlan és nyitott szemmel jár, az tudni fogja, hogy a szavazatokat különböző egyéb (kisebb) pártokra egyrészt nem szabad elforgácsolni, másrészt a liberál-bolsevik baloldalt lehetőség szerint minél nagyobb mértékben ki kell szorítani az egyébként teljesen jogtalan (mivel többek között háborús bűnös utódpárt örököse, illetve ilyen irányokat képvisel) irányításból. Aki "normális" fejjel keresztény, az nagyon jól kell, hogy lássa mindezt, magától is. Én nem gondolnám, hogy külhoni magyarok − akik ezt most is jól látják − ne tudnának helyesen dönteni. Ahogyan írtam, nagyon félő, hogy mindezzel az ellenséges irányzat egy nagy lehetőséget fog kapni a nagyon sokadik megtévesztő és hazug megnyilvánulására.
Vélemény a 2018-as országgyűlési választások erkölcsi felelősségéről
Az ország Kormányának megválasztásánál − azonos módon, mint bármilyen más, súlyos erkölcsi kérdésben − óriási a felelősség. Ehhez elegendő megnézni XI. Pius pápa enciklikáját a kommunizmusról: Divini Redemptoris, − nagy kár, hogy erre még csak hivatkozni sem voltak hajlandók hivatalosan egyházi részről a közelmúlt választásai alkalmával − ez is sok mindent szó szerint elárul. Ez a fenti enciklika is pápai vélemény és nem is akármilyen! Nem lehet megkerülni azt, hogy óriási bajt eredményez a lelkiismeretlen, hanyag szavazás, amikor úgynevezett keresztények ateista, liberális pártokra szavaznak, illetve szavazóképes (úgymond keresztény) emberek egész egyszerűen nem mennek el szavazni. Ez ugyanolyan súlyos bűn, mint az összes többi, az "evangelizálás" ellen elkövetett hanyagság vagy felelőtlen lépés. Mert ha valaki nem akadályozza meg minden eszközzel (és az országgyűlési választás egy igen nagy eszköz) a Gonosz, a sátáni terjedését és uralomra jutását, akkor az mulasztással követ el súlyos vétket, ahogyan ez sajnos az elmúlt negyedszázadban idehaza háromszor is megtörtént. A KÉSZ kezdeményezésével kapcsolatban általam írt szempontokat semmilyen más "cselekedettel" nem lehet pótolni és ezt a kérdést nem lehet akár még jó szándékú (de annál naivabb) egyéb "filozófiával" sem megkerülni. Mert meg lehet nézni utólag, hogy mit eredményezett a három fent említett országgyűlési választás alkalmával mutatott és gyakorolt közöny és lelkiismeretlenség! Mennyi erkölcsi szennyet, gazemberséget lehetett volna "megspórolni"! A kegyelem sem fog túláradni, ha azt valaki léhasággal, úgymond politikai közönnyel − ami ebben az esetben egyenlő az erkölcsi mulasztással − megakadályozza. Az Isten − ez is ősi erkölcstani alaptétel − nem a mi bambaságunk és tunyaságunk mellett, hanem az aktív közreműködésünkkel akarja megoldani példának okáért az ország sorsát, amely aktív közreműködésnek esetleges elmulasztásáért az Isten- és a történelem színe előtt is keményen számot kell majd adni! Látjuk jól, tapasztalatból, hogy igenis nagyon sok múlik ezen is! Persze az ilyen kijelentések, amelyek példának okáért itt most elhangzanak, ma bizonyos körökben "politikailag inkorrektnek" számítanak (ami engem persze egy cseppet sem érdekel, mert ilyenek véleményére egész egyszerűen nem adok − hasonlóan, mint ahogyan egyszer Mindszenty bíboros is válaszolt egy sajtóértekezleti kérdésre: "a kommunisták véleménye nem érdekel"), mert a kereszténység védelmében szólnak, és határozott hangon szembeszállnak az Istennek és Egyháznak egyaránt ellenségével, az embertelen liberálbolsevik-globalizációs diktatúrával. Vajon véletlen-e az, hogy ez az „ellenoldal” is mindent meg akar tenni a minél több szavazat megszerzéséért? Nyilvánvalóan, azoknak sem kicsi a tét! Olyan Kormány és Párt mellett, amelyik − ahogyan nevezett fogalmazványomban (KÉSZ kezdeményezéshez) is írtam és azóta már több hivatalos helyre is eljuttattam − hivatalosan, törvény erejével is védelmébe veszi a kereszténységet (mert nézzük meg, amikor nem ez az irányvonal volt uralmon, azok mit műveltek Nemzet és Egyház ellen), kötelessége minden, magát tisztességesnek tartó embernek és szervezetnek (beleértve az egyházakat is) teljes erőbevetésével kiállni. Csak meg kell nézni azt, hogy mennyi kedvezmény és segítség származik ettől a mostani Kormány-irányvonaltól, amelynek folytatása igencsak kívánatos és az ország fennmaradásához elengedhetetlenül szükséges! Kormánykörökben sem a vállukat vonogatják és az Istenre hárítják (a maguk aktivitása helyett) a megoldást és a felelősséget (bár erősen az Isten segítségét kérik hozzá). Nem szabad hagyni, hogy azzal az alattomos agymosással ezt a határozottságot bárhonnan is lerombolják, aminek a tudatos és alku nélküli helyes alapelvek képezhetik csak a szilárd fundamentumát, és amihez a közéleti felelősség is elengedhetetlenül hozzátartozik. Nagyon kell vigyáznunk, hogy ennek kiemelt fontosságáról semmiféle "modernista" szellemiség el ne terelje figyelmünket! Erről beszélt egyébként Mindszenty hercegprímás is Pécsett, 1946-ban, "A vallás nem magánügy" című beszédjében, a politikai életben és az ország vezetésében való aktív keresztény részvétel kötelezettségéről: http://www.szozat.org/szozatarh/showpage.php?pid=1795
